Kedves Barátom, Honfitársam!

Sokáig úgy tűnt számomra, mintha Magyarországon sem a szakemberek, sem a döntéshozók nem vennék igazán komolyan ezt a járványt. A hivatalos tájékoztatás szegényes volt, a médiában megjelent hírek ordító hozzá nem értésről tettek tanúbizonyságot (elhibázott mortalitásbecslés, tünetek hibás ismertetése, terjedési módok figyelmen kívül hagyása, elrontott karanténok és hatástalan ellenőrzések, az epidemiológiai protokollok ésszerűtlen és hibás alkalmazása). Eközben azokat, akik tiszta vizet szerettek volna önteni a pohárba, akik logikusan és a korábbi járványok (elsősorban SARS és MERS) fényében akarták értékelni a helyzet és felkészülni a védekezésre, azokat gyáváknak és pánikkeltőknek bélyegezték. Sajnos azonban a MERS-nél tapasztalt csoda nem történt meg még egyszer, ez a járvány nem szívódott fel, hanem ahogy azt JFW Chan cikke (THE LANCET v.395, i.10223, p.514-523) alapján várni lehetett, meglehetősen hosszú lappangási idővel, nem specifikus tünetekkel és erős fertőzőképességgel beszivárgott a nyugati országokba. Most már mi, nyugatiak adjuk át egymásnak a betegséget az alatt az 5-15 nap alatt, ami a fertőzőképesség kialakulásától a kórházba kerülésig eltelik - vagy tovább, hiszen a betegek döntő többsége sima náthaként éli meg és szórja szét a vírust. Azt a vírust, ami immár több száz európai családot fosztott meg a szeretteiktől és amely - nem kétséges - erre készül hazánkban is.

Nagy örömmel vettem tehát tudomásul, hogy Magyarország kormánya rendkívüli jogrendet vezetett be a COVID-19 járvány megfékezése érdekében. Fontos, hogy mindannyian lássuk: jelentős feladat vár a kormányra annak érdekében, hogy elkerüljük az Észak-Olaszországban kialakult állapotokat (ahol az egy hónapja még irigylésre méltó egészségügyi rendszer most az összeomlás szélére került és jelenleg a várható halálozási arány  a Vuhanban tapasztaltnak közel kétszeresére becsülhető)! Ez a feladat pedig rendkívüli felhatalmazást, állandó készenlétet, széles körű információszerzést, gyors és határozott döntéseket kíván. Az operatív törzs eddigi, néha tragikomédiába fulladó (de azért többségében informatív) szerepléseit látva valóban szükség is van változásra a helyzet kezelésében. Szerencsére nálunk alapvetően külföldieket érintett eddig a betegség - miközben a környező országokban már számos belföldi eset is bizonyítást nyert - így Magyarország még jó eséllyel láthat hozzá a járvány megfékezéséhez.

Bár a terjedés bizonyosan nem áll meg az egy tucat betegnél, mostantól egyetlen honfitársunk számára sem lehet kérdéses, hogy a kormányfő és megbízottjai személyesen kezeskednek azért, hogy a magyar emberek a lehető legkisebb veszteségek árán vészelhessék át járványt. Politikai és világnézeti vitáinktól függetlenül kell tehát engedelmeskednünk az akaratuknak és én hiszek benne, hogy minden tisztességes magyar ember a legjobb tudása szerint segíteni is fogja a védekezést, alárendelve politikai, gazdasági és önös érdekeit a kór megfékezésének! A kapott kéréseket és utasításokat haladéktalanul és pontosan hajtja végre és önerejéből is mindent megtesz majd, hogy enyhítse az egészségügyi dolgozók terheit.

Politikusainknak azonban szem előtt tartani, hogy ezeket az áldozatokat nem a semmiért hozzák majd az emberek. A rendkívüli felhatalmazással rendkívüli felelősség is jár: Magyarország polgáraiként teljesíteni fogjuk kötelességeinket, de nem fogunk lemondani a helyzet pontos ismeretének jogáról. A járványnak egyszer vége lesz és mikor visszaáll a rend, látni akarjuk majd az eredményeket! Látni akarjuk, hogy míg Ausztriában, Horvátországban, Szlovákiában és Romániában megteltek a temetők, addig nálunk talpon maradtak az öregek. Látni akarjuk, hogy jövő karácsonykor is a nagyik fogadják majd az unokákat és nem hideg sírhelyek...

Biztosan lesznek szörnyű egyéni veszteségek, de ha fél év múlva azt látjuk, hogy országos szinten, az EU által is elfogadott statisztikák alapján nálunk alacsonyabb volt a relatív halálozás, mint a szomszédos országokban, akkor tudhatjuk, kinek kell megköszönnünk, hogy jó kezekben volt az ország. De ha ne adj' Isten nem - ha azt látjuk, hogy a drasztikus központosítás ellenére is jobban fogyott a magyar - akkor nem kell sokat gondolkodni, hogy ki a felelős mindezért!

Szerencsére ma már számos pozitív példa segítheti vezetőinket abban, hogy melyik út a helyes: Taiwan és Dél-Korea gyors reakciója utat mutathat – és a Kínában alkalmazott módszerektől sem szabad idegenkedni. Kiváló és egészen közérthető modellszámítások vannak már arra, hogy az egyes stratégiákat elemezhessük (lásd a linkeket). Látható, hogy a gondtalan társasági élet és a normál gazdasági működés rövid távú beáldozása megtérül majd az megmentett emberéletekben és a piaci bizalom gyors visszatérésében. Azok az államok azonban akik tehetetlenkednek vagy vágyvezérelt elképzelésektől hajtva ragaszkodnak a gazdasági szereplők érdekeinek kiszolgálásához, sajnos keserűen megfizetnek majd.

Bízom benne, hogy a vezetőink bölcsen, okosan és bátran döntenek majd. A határaink lezárásával Magyarország egy hajóvá válik, ahol ugyan mi, polgárok húzzuk az evezőt, de a miniszterelnök a kormányos! Isten adja, hogy minél több magyart menthessen meg!

Andrella

https://index.hu/techtud/2020/03/12/koronavirus_pandemia_jarvany_fertozes_jarvanyugyi_vedekezes/

https://qubit.hu/2020/03/11/del-koreatol-es-tajvantol-van-mit-tanulnia-a-vilagnak-virusugyben

https://medium.com/@tomaspueyo/coronavirus-act-today-or-people-will-die-f4d3d9cd99ca

Ha pedig még nem tetted, olvasd el az előző posztunkat, a nemzetközi vírusvédelmi tervet is – ki tudja, talán akad benne újdonság számodra is.

Az itt található szöveg szabadon átvehető, terjeszthető.