Azt reméljük, hogy a 2019 utolsó napjaiban Kínában felbukkant nCoV-2019 járvány a drasztikus intézkedéseknek köszönhetően lokalizálható lesz és csupán kevés áldozatot követel majd. Észre kell azonban vennünk, hogy ez a vírus hosszú látenciájával, széles elterjedésével meglepte a szakértőket. Sajnos nem lehetetlen, hogy a fertőzés máris szétterjedt a bolygón, azonban nem specifikus tünetei és a szűrési lehetőségek hiányos volta miatt ez majd csak hetek múltán válik nyilvánvalóvá. Könnyen előfordulhat továbbá, hogy a kezdetben kevéssé súlyosnak tűnő kór idővel (például a hibás mortalitás-becslés, vagy SARS/MERS vírussal való kombinálódás, esetleg házi vagy vad állatokra való visszafertőződés miatt) halálos, tömegeket elpusztító járvánnyá dagad. Az illetékes szervek jelenlegi kommunikációjából azon nem derül ki világosan, hogy a világ döntéshozóinak egyáltalán van-e használható terve erre az esetre. Számos esetben láthatjuk, hogy a járványügyi szolgálatok szinte kizárólag a lázas tüneteket mutató kínaiakra koncentrálnak, miközben ma már egyértelmű, hogy a betegséget nem lázas európaiak is hordozhatják és átadhatják. A vuhani karantén kialakításánál elkövetett hibákat (potenciális hordozók milliói menekültek szerteszét, miközben egészséges emberek ezrei fertőződhettek meg a használhatatlanul zsúfolt kórházakban) és a véletlenül vagy szándékosan félretájékoztató sajtókampányokat (elszámolt fertőzési és halálozási arányok, hibás sajtóközlemények) látva félő, hogy a világ kormányai nincsenek felkészülve a járvány eszkalációjára.

Az itt ismertetendő akciótervünk arra az esetre vonatkozik, ha egyértelművé válik, hogy a vírus nem lokalizálható Kínára és súlyos pusztítással fog járni. Ez egy javaslat, egy példa, amely ebben a formában biztosan nem fog megvalósulni, de esetleg támpontokat adhat a döntéshozóknak egy gyors és hatékony vészhelyzeti akcióterv létrehozásához. Reméljük sosem lesz rá szükség - ha azonban igen, akkor kulcsfontosságú, hogy minél több politikus és szakember (és közember) elgondolkodjon a felvetéseinken! Arra kérünk tehát, hogy ezt a javaslatot, mint röpiratot terjeszd te is! Nem gond, ha nem minden pontjával értesz egyet: Küldd el így és tégy hozzá megjegyzést!

A döntéseket nem mi hozzuk, de a vezetőknek tudniuk kell, hogy figyelünk és van véleményünk. Nem akarunk pánikot – épp ellenkezőleg: azt akarjuk, hogy hatékony tervünk legyen, ha a legrosszabb – például egy európai járvány – bekövetkezne!

• A közösségi higiénés szabályok széleskörű (TV, internet) ismertetése a tömegekkel:

Az alapos kézmosás megismertetése (rajz/video). A nemtriviális fertőzési utak megismertetése (szájba, szembe, orrba nyúlás; közösségi toalett biztonságos használata; haj-cipő-kabát mint fertőzési utak). Kesztyűk, maszkok, sálak, kabátok biztonságos használata. A sorozatfertőzéseket lehetővé tevő munkahelyek (takarítók, készétel-előállítók, bolti eladók, szállítócégek) dolgozóinak külön figyelemfelhívása. Sérülékeny embercsoportok (idősek, menekültek, csövesek, rabok) informálása és felkészítése. A biztonságos ételkészítés fontossága (akár haszon és háziállatok is válhatnak hordozókká). A közegészségügy, a kórházak szerepe járvány idején, betegek otthoni ellátása, a lappangási idő kivárása és az önkéntes karantén lehetősége. A vitaminok, gyógyszerek lehetőségei. A hozzátartozókkal, a helyi közösséggel és a rendfenntartókkal való együttműködés jelentőségének ismertetése vész idején.  

• Az izoláció fokozása

A bel és külföldi, turisztikai, oktatási és szociális célú közlekedés leállítására való felszólítás. Az első héten csak kérés és közúti ellenőrzések formájában, a későbbiekben kötelezővé tehető a menlevél használata az önkormányzatoktól, kritikus infrastruktúra cégeitől vagy közegészségügyi intézetektől.  A kritikus infrastruktúra cégeinek (elektromos, víz, gáz, internet hálózat, rendőrség, hadsereg, hivatalnoki kar, sajtó, élelmiszer-előállítás és kereskedelem, logisztika, szerviz és takarító vállalatok.) számbavétele, megkeresése, együttműködési terv felállítása (pl. hogy az esetleg kieső dolgozók pótolhatok legyenek). A nem kritikus infrastruktúra cégei, szervezetei fokozatosan kapcsoljanak átmeneti „szükséghelyzeti” üzemmódba: csökkentsék a termelést és tegyék lehetővé, hogy munkatársaik családvédelmi szabadságra vagy önkéntes szolgálatra mehessenek.

• A szükséghelyzeti gazdaságra való átállás

A történelem számtalanszor bebizonyította, hogy az egyéni érdekeken alapuló kapitalista gazdasági szerkezet szükséghelyzetben nem hatékony. Az emberek jóléti igényeit, anyagi gyarapodását, szórakozását segítő számtalan szervezet fenntartása hatalmas embertömegek foglalkoztatását, mozgatását, fizetését igényli, miközben – természetesen – saját érdekeiknek megfelelően befolyásolni akarják a jogi, pénzügyi és társadalmi döntéseket (ad absurdum: „pénzügyi nyerészkedők”). E tevékenységek járvány idején akaratlanul is fokozhatják a betegség terjedését, akadályozhatják a gyors és hatékony védelmi tervek kivitelezését, elszívhatják a munkaerőt, miközben a rendkívüli helyzetet ki nem használó cégek hátrányba kerülhetnek a nyerészkedőkkel szemben. A nemzetközi kapcsolatok és pénzügyi, jogi érdekek kuszasága pedig tovább fokozhatja a káoszt és állandó próbára teheti a polgárok lojalitását, csökkentheti a morált egy amúgy is kiélezett helyzetben. A jogi, pénzügyi és gazdasági rendszer összeomlásának úgy lehet elejét venni, ha a világ országai egy időben, közös elhatározással befagyasztják a tőzsdék, pénz és árupiacok árfolyamait, felfüggesztik vagy jegybanki ellenőrzés alá vonják a vállalatok közötti pénzmozgásokat, megtagadják a jogi szerződések ratifikálását 2020 március hónapban. Amennyiben a járványt sikerül megfékezni, március elsejétől a piacok visszanyerik korábbi szerepüket. Amíg azonban a járvány tart, mindazok a vállalatok és szervezetek, amelyek nem érintettek a társadalom kritikus infrastruktúráinak működtetésében, vagy csatlakoznak a nemzeti vírusvédelmi programokhoz, vagy hozzájárulnak, hogy dolgozóik visszavonuljanak családjuk, hozzátartozói ellátására esetleg önkéntesként csatlakozhatnak az állami védelmi szervezetek programjaihoz.

• Állami vírusvédelmi holding:

A nyugati demokráciák jogrendje, pénzügyi és adminisztrációs rendszere, továbbá az egyéni anyagi érdekek akadályozhatják a vírusvédelmi intézkedések sikeréhez szükséges társadalmi és ipari átalakításokat. A betegek számának növekedésével a hagyományos bürokrácia összeomolhat, a polgárok egy részében pedig bizalmatlanság, akár engedetlenség léphet fel – félve attól, hogy a rendkívüli intézkedések keretében kisemmizhetik őket. A fenti problémák megakadályozása érdekében minden állam létrehoz egy vészhelyzeti vagyonkezelő holdingot (Állami Vírusvédelmi Holding), melyet a jegybankok tőkésítenek fel. Ez szolgálja a vírusvédelmi tevékenység pénzügyi alapját országonként. Ebbe az holdingba kerül ideiglenesen minden olyan ingóság és ingatlan, amelyek felett a betegek vagy elhunytak nem tudják gyakorolni tulajdonosi jogaikat (fosztogatás = államellenes bűn). Innen történik a kritikus infrastruktúrák üzemeltetőinek, az önkéntesek megemelt béreinek és a családvédelemre visszavonultak fizetése, a leálló vállalatok ideiglenes majd végleges kártalanítása. Innét finanszírozódnak a vállalatok higiéniai eszközgyártásra való átállása, a vírusvédelmi kutatások és a közegészségügyi ellátás. A vészhelyzet megszűntével a holding számol el a javakkal, bevételekkel és kiadásokkal (Az IMF ellenőrzése mellett), segítve a visszarendeződést.

• A kritikus infrastruktúrák védelme

Elektromos, víz, gáz, internet hálózat, rendőrség, hadsereg, hivatalnoki kar, sajtó, élelmiszer-előállítás és kereskedelem, logisztika, szerviz és takarító vállalatoknál:

• kötelező maszk és kesztyűhasználat
• közösségi terek (tömegközlekedés, szórakozóhelyek, rendezvények) kerülése
• betegség-bejelentési kötelezettség (közeli hozzátartozókkal kapcsolatban is)
• rendszeres szűrés - mihelyt lesz elegendő gyorsteszt

E cégek kötelesek szorosan együttműködni az állammal, munkájukat a vírusvédelemnek alárendelni.

• A közegészségügyi rendszer átállítása

A közegészségügyi rendszer, a háziorvosok és a kórházak rendeltetésüknél fogva nem alkalmasak – soha nem is voltak azok – egy súlyos és tömeges járvány kezelésére. Sőt, gyakran éppen, hogy fokozzák azt – hiszen kellő mennyiségű védőeszköz hiányában a vírusos betegek könnyebben megfertőzhetik más okból beteg társaikat és akár a gyógyító személyzetet is, miközben rend szerint már nem is áll rendelkezésre a kezelésükhöz szükséges mennyiségű eszköz (például lélegeztetőgép) és ápoló. Tomboló járvány esetén a betegek legjobb kezekben a hozzátartozóik körében vannak, főként, ha eközben sikerül a kezelésükhöz szükséges alapvető gyógyszereket, esetleg felszerelést házhoz szállítani. Közvetlen életveszély esetén természetesen szükségessé vállhat a kórházba való beszállítás – amennyiben ott rendelkezésre áll még életmentő eszköz. A redszeres orvosi felügyelet megteremtéséhez szükséges lesz lakókörzetenként (2-3000 fő)  kórházakon kívüli vizsgálótáborok (pl. sátrak) felállítására, ahol az illetékes kórházból kiküldött orvosokkal találkozhatnak (pl 2 naponta, ugyanazon órában) a betegek. Innét az orvosok beutalhatják a súlyos állapotúakat kórházi kezelésre, ha az adott körzetnek van még szabad lélegeztetője – és ha a beteg nem mond le a lehetőségről más (pl. szomszédos körzet fiatal betege) javára. Mivel megfelelő felszerelés, gyógyszerek és higiéniai eszközök hiányában a közegészségügyi rendszer tehetetlen, létfontosságú, hogy az ezek előállítására alkalmas ipari üzemek maximális fordulatszámon termeljenek, mi több, szükségessé válhat a hasonló profilú cégek gyors átállítása is. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a cégek önkéntes vállalása, továbbá a gyártási technológiák más (akár külföldi) vállalatoktól történő átvétele, esetleg új szükségmegoldások gyors kidolgozása. Mindezek elrendelését, koordinálását, finanszírozását az állami vírusvédelmi holdingnak kell kidolgoznia – később a résztvevőket (hasonlóan a közegészségügyi dolgozókhoz) jutalmaznia. Az egészségügyi kutató-fejlesztő cégeket – amennyiben ez ésszerű és lehetséges – vírusellenes fejlesztésekre kell átállítani: a gyorstesztek és nyájtesztek (10-100 ember – akár poolozott – mintáit vizsgáló eljárások), az antivirális szerek és a védőoltás kifejlesztése egy tömeges járvány esetén az egyedüli kiutat jelentheti a társadalom számára.

• A családvédelmi szabadság:

A járvány elkerülésének leghatékonyabb módja a potenciális betegektől való fizikai izoláció, ami egy hosszú látenciájú betegség esetén az egy hónapot is elérheti. Fontos továbbá az is, hogy a betegek ellátása (akár a vírus akár más betegség áldozatai) lehetőleg ne terhelje le a közegészségügyi rendszert, a felügyeletre szoruló kiskorúakat és időseket pedig ne fokozottan veszélyeztetett közösségi intézményekben kelljen tartani. Ennek érdekében bátorítani kell a – vélhetően kórokozómentes – családok, közösségek izolációját, a betegeket és az őket ellátókat pedig meg kell próbálni a lehető legmegfelelőbb módon kiszolgálni, lehetőség szerint kerülve a felesleges szállítást (lázcsillapítás, házi lélegeztetők, oxigenátorok, gyógyszerek biztosítása). Fontos azonban azt is megértetni mindenkivel (például vidéken), hogy az teljes izoláció önmagában nem hosszú távú megoldás: mivel a kórokozó megfertőződött állatokból akár évek múltán is visszatérhet – a közegészségügyi megoldás (védőoltás) kifejlesztése a legfőbb, közös cél.

• Az önkéntes vírusvédelmi rendszer

A családvédelem kiszolgálásához a helyi önkormányzatoknak, lehetőleg a meglevő szociális rendszerre alapozva önkéntesekből álló szervezeteket kell kialakítaniuk, akik felveszik és tartják a kapcsolatot minden egyes polgárral, családdal (pl. telefonon és interneten), felveszik igényeiket, gondoskodnak az életkörülményeik fenntartásáról (pl. szerviz, élelmiszer, gyógyszerek, eszközök), a feltétlenül szükséges orvosi inspekciókról (vizit, beutalás), a rend fenntartásáról, a kritikus infrastruktúrákat és a közegészségügyi rendszert működtetők tehermentesítéséről – akik közé munkaerőhiány esetén ők maguk is jelentkezhetnek. Az önkéntesek kiemelt díjazása és elismerése a Vírusvédelmi Holding feladata lesz.

• A vírusról szerzett aktuális ismeretek széleskörű megosztása a közemberekkel:
• A vírus viselkedése emberekben: Fertőzési utak tisztázása (vagy levegőn át? Szájon, orron, szemen, genitálisan, análisan?). Tünetek leírása. Fertőzőképesség (védekezés nélkül, családtagok között, egészségügyi intézetekben, védőeszközök mellett). Mortalitás (halott vs. felgyógyult) A szervezetbe jutás után időben mikor jelentkeznek az egyes tünettípusok? Mikor kezdődik a vírusürítés? A gyógyulás után kimutatható-e a vírus? Visszafertőződés valószínűsége?
• Milyen a vírus életképessége haszon és társállatokban, vándormadarakban (megbetegedhetnek? lehetnek hordozók? húsukból, termékeikből kimutatható a vírus? - lappangási idők, tünetek, fertőzési utak)
• Milyen a vírus életképessége különböző felületeken (fém, műanyag, fa, papír, festett felületek, vizek és táplálékok), különböző hőfokokon és páratartalom mellett.
• Hagyományosan használható fertőtlenítőszerek hatásossága különböző felületeken (és testen – betegek bevonásával), védőeszközök hatékonysága.
• A kórokozó mutációinak követése, a más emberi koronavírusokkal (SARS és MERS + nátha) történő interakciók azonosítása (elsősorban eérintéssel zekből alakulhatnak ki még virulensebb esetleg halálosabb változatok). Ha haszonállatok, vándormadarak fertőződhetnek, akkor az azokban esetleg kialakuló új változatok emberre való potenciális hatása

Amennyiben a társadalmi rend esetleg nagyobb területeken összeomlana, ezek az információk létfontosságúak lesznek abból a szempontból, hogy a túlélők internet és tájékozott orvosok hiányában újraépíthessék a civilizációt – ezért ezt a tudást minél szélesebb körben terjeszteni kell (pl. főbb internetes site-okon, önkormányzatoknál, hatóságoknál nyomtatott formában)

by: Andrella